1x3

Másnap anya dolgozni ment, apa pedig a reggeli után egyből eltűnt a teraszon. Én úgy döntöttem, hogy a szobámat alakítom át, de rájöttem, hogy azt most igazából nem is akarom. Jó, tényleg jó lenne csak úgy átfesteni mindent, de... Azt úgy poénos, ha többen csináljuk, és persze nem apuékra gondoltam. A környéket átnézni... Az már jónak tűnik! Nos, ez sem nekem jutott eszembe persze(mint általában a jó ötletek szoktak), hanem apának, amikor már kínomban lementem hozzá. Tud e valamit ajánlani... Na ja. Szóval miután sikeresen leégettem magam apám előtt és normálisan-vagy legalábbis utcára valóan-felöltöztem, zsebre vágtam a telefonom,és elindultam... Valamerre. Igazából  tényleg fogalmam sem volt, hogy hogy fogok hazajutni, de vagy megkérdezek valakit, vagy felhívom aput. Csak segít valaki... :) Bekapcsoltam a fülesemen keresztül a zenét, és néztem a környéket. Valami új kellett nekem, és itt tökéletesen azt kaptam. Mindenhol színes házak, gyönyörű virágok, tök stílusosan. Sok helyen találkoztam aranyos macskákkal, vagy épp kutyákkal. Az egyik ház ablakában még egy teknős akváriumát is észrevettem. Végül találtam egy játszóteret, ahol két gyerek játszott. Hát, ők nem zavarnak, így leültem a padra, és figyeltem őket. Közben eszembe jutott az, hogy tulajdonképpen miért nem mozdultam ki hónapok óta a lakásomból. Nem, nem csak úgy ,,bedepiztem", oka is volt. A barátommal voltak bajok. Aki most börtönben ül a haverjával. Kedveltem őt, és tudtam, hogy nem egy angyal, de igazából átvágott, elég rendesen. Megszakítottam vele minden kapcsolatot, viszont azért eléggé megviselt. Mármint... Ömm, igazából nem akartam csalódni többet, így inkább bezárkóztam. Egyszerűbb volt elgondolkozni a dolgokon, és unni a fejem. És lám, már egy negyed órája ezen gondolkozom, a zene megy, a gyerek pedig eltűntek. Körülnéztem, nem volt sehol senki, ami nagyon nem zavart, sőt. A nap már eléggé magasan járt, nagyon melegem lett. Igazából lehet, hogy régóta melegem van, de annyira gondolkozom,hogy valószínű,nem vettem észre. Felkeltem a már kényelmes padról, és elkezdtem nézegetni, hogy vajon merről jöttem. Igazából azonnal tudtam, de körülnéztem még egyszer. Úgy döntöttem,hogy vállalom az eltévedést, és csekkoltam neten, hogy van e közelebbi út innen. Hátha...
-Eltévedtél? -francba, a frászt hozzák rám! Kivettem a fülest a fülemből, és hátrafordultam. Idegen volt,de mit is vártam. De a hangja viszont valahonnan ismerős volt.
-Nem köszi, megvagyok. -mosolyogtam rá. Mm, legalább találtam egy közelebbi utat.
-Tuti? -nevetett. Hát jó, akkor most megsértődöm... -Még nem láttalak itt, és újnak tűnsz. -bökött a lényegre.
-Mert új vagyok. Ha megbocsájtasz... Most megyek. -húztam fel az orrom. Szeretem a hatásos elköszönést.
-Várj...-mibe fogadjunk, hogy a nevetem akarja? De ne akarja. Majd ha máskor is találkozunk. Bár kétlem-ennél elmosolyodtam, aztán közbevágtam a mondandójának.
-Nézd, sietek. Még találkozunk. -intettem, és elmentem.Még szerencsém volt, hogy nem szólt utánam. Hazaérve apával ebédeltünk, megkérdezte merre jártam, és néztünk egy filmet anya hazaérkezéséig. Nem volt a napon nagy szám, de kiderült,hogy holnap apa is megy dolgozni, így reggel egyedül leszek. azt hiszem, nem lesz gond. Hiszen hónapokig nem volt 5-nél több vendégem.