1x4

Reggel furcsa módon korán keltem fel. Mintha éreztem volna, hogy sok mindent ki lehet használni,ha az ősök nincsenek itthon. Reggeli után egyből megnéztem az én kis termem, hogy felmérjem, mit is kezdhetek vele. Úgy döntöttem, hogy az üres részekre-ahol nincsen tükör-posztereket rakok. Biztosan van valahol. Meg ha még sincs,nyomtatok magamnak,azt kész. Gyorsan felbaktattam a szobámba-amilyen gyorsan lehet oda... Úgy látszik,anyuék megtartottak mindent, mert találtam régebbi dolgokat.
-Azta! -nevettem fel hangosan. Nagyon meglepődtem, mert találtam egy rajzot... Még úgy 15 évesen rajzolhattam. Nagyon sokat jelentett ez a az mindig is, így úgy döntöttem, ezt mindenképp kirakom. Tovább kutattam a két ládában, amit apa hozott fel még tegnap. Megtaláltam a 12 évesen nyert plüss szamaramat, és a futóversenyen nyert aranyérmemet. Két dolgot szeretek a sportban. Az egyik a futás, a másik pedig a röpi. De a röpi nem nagyon számít annak sajnos...Feleszméltem a gondolatok közül, és folytattam a keresést. Találtam még néhány rajzomat, régi posztereket, és egy albumot... Az én táncos albumomat. Anya és apa egy csomószor fotózott, miközben táncoltam. Persze nem tudtam róla, szóval gyönyörű vagyok rajta, de a szülők mindig mást mondanak. Naná. Néhány kép tényleg jól sikerült, így azokat poszterrel és rajzzal együtt kirakom. Így nem tűnök egoistának. De azok a képek sokat jelentenek. A laptopomat levittem a terembe a képekkel és a ragaszokkal. Szépen szétterítettem, és újra átgondoltam,mit akarok itt látni. Valahogy nem akarom ezt elhamarkodni,de... Ez hülyén hangzik. Sőt!
Ez csak pár hülye kép!
Nem értettem magam, tényleg.  De a lényeg, hogy kiraktam két fotót, néhány rajzot, és három posztert. Ez eléggé kevés volt, nagyon bosszantott. A laptopomon kerestem képeket. De igazából fogalmam sem volt,mit rakjak ki. De tényleg, mit szoktak kiaggatni a falakra? Amilyen hülye vagyok, rákerestem. És nem csak nekem van ilyen ,,gondom", egyből találtam képeket... De nem választ. Végül egy lány írt rám.
~Szia! Csak te tudhatod, hogy mit szeretnél. Csak ötleteket adhatok, de abban segíthetek, hogy a te stílusodhoz kell igazodnod. Kyn3
~Kedves Kyn3, köszi a választ, de tudsz valami konkrétat is mondani? Régen díszítettem már.
~Én például a kedvenc sorozatommal és a bandám posztereivel díszítettem a szobám,de néhány rajzomat is kiraktam. Ha például van valami fontos(például a bátyád adta),azt is kirakhatod. Az a lényeg,hogy neked tetsszen, vagy fontos legyen. ;)

Egyből eszembe jutott,hogy van egy közös képem Shivel. Egyszer megkért, hogy csináljunk egyet, és nekem is adott egyet, hátha kell valamikor. Nagyon ritkán hallgattam zenét az utóbbi időben, de akkor is unaloműzésnek. Végülis arra jutottam, hogy a megmaradt üres részt máskor töltöm ki.
A laptopomon lejátszási listát nyomtam be, így találtam jó számokat, mint például Arianáét. Nagyon tetszett, elsőre megragadta a figyelmem, de a tánc is. Egy csomószor meghallgattam, hogy megjegyezzema szövege,t persze nem volt nehéz... Megkerestem a tánc videóját, és elkezdtem azt is betanulni. Nagyon jó volt, egész délután az a szám járt a fejemben. Kerestem még több számot Ariana--tól, így újabb kedvenceket szereztem. Este fele mindkét szülőm megjött, a vacsora közben kérdezgettük egymást a napról. Este még úgy fél tizenegyig kockultam(Arianaról kerestem infókat), majd lefeküdtem. Holnap megint egyedül leszek...

1x3

Másnap anya dolgozni ment, apa pedig a reggeli után egyből eltűnt a teraszon. Én úgy döntöttem, hogy a szobámat alakítom át, de rájöttem, hogy azt most igazából nem is akarom. Jó, tényleg jó lenne csak úgy átfesteni mindent, de... Azt úgy poénos, ha többen csináljuk, és persze nem apuékra gondoltam. A környéket átnézni... Az már jónak tűnik! Nos, ez sem nekem jutott eszembe persze(mint általában a jó ötletek szoktak), hanem apának, amikor már kínomban lementem hozzá. Tud e valamit ajánlani... Na ja. Szóval miután sikeresen leégettem magam apám előtt és normálisan-vagy legalábbis utcára valóan-felöltöztem, zsebre vágtam a telefonom,és elindultam... Valamerre. Igazából  tényleg fogalmam sem volt, hogy hogy fogok hazajutni, de vagy megkérdezek valakit, vagy felhívom aput. Csak segít valaki... :) Bekapcsoltam a fülesemen keresztül a zenét, és néztem a környéket. Valami új kellett nekem, és itt tökéletesen azt kaptam. Mindenhol színes házak, gyönyörű virágok, tök stílusosan. Sok helyen találkoztam aranyos macskákkal, vagy épp kutyákkal. Az egyik ház ablakában még egy teknős akváriumát is észrevettem. Végül találtam egy játszóteret, ahol két gyerek játszott. Hát, ők nem zavarnak, így leültem a padra, és figyeltem őket. Közben eszembe jutott az, hogy tulajdonképpen miért nem mozdultam ki hónapok óta a lakásomból. Nem, nem csak úgy ,,bedepiztem", oka is volt. A barátommal voltak bajok. Aki most börtönben ül a haverjával. Kedveltem őt, és tudtam, hogy nem egy angyal, de igazából átvágott, elég rendesen. Megszakítottam vele minden kapcsolatot, viszont azért eléggé megviselt. Mármint... Ömm, igazából nem akartam csalódni többet, így inkább bezárkóztam. Egyszerűbb volt elgondolkozni a dolgokon, és unni a fejem. És lám, már egy negyed órája ezen gondolkozom, a zene megy, a gyerek pedig eltűntek. Körülnéztem, nem volt sehol senki, ami nagyon nem zavart, sőt. A nap már eléggé magasan járt, nagyon melegem lett. Igazából lehet, hogy régóta melegem van, de annyira gondolkozom,hogy valószínű,nem vettem észre. Felkeltem a már kényelmes padról, és elkezdtem nézegetni, hogy vajon merről jöttem. Igazából azonnal tudtam, de körülnéztem még egyszer. Úgy döntöttem,hogy vállalom az eltévedést, és csekkoltam neten, hogy van e közelebbi út innen. Hátha...
-Eltévedtél? -francba, a frászt hozzák rám! Kivettem a fülest a fülemből, és hátrafordultam. Idegen volt,de mit is vártam. De a hangja viszont valahonnan ismerős volt.
-Nem köszi, megvagyok. -mosolyogtam rá. Mm, legalább találtam egy közelebbi utat.
-Tuti? -nevetett. Hát jó, akkor most megsértődöm... -Még nem láttalak itt, és újnak tűnsz. -bökött a lényegre.
-Mert új vagyok. Ha megbocsájtasz... Most megyek. -húztam fel az orrom. Szeretem a hatásos elköszönést.
-Várj...-mibe fogadjunk, hogy a nevetem akarja? De ne akarja. Majd ha máskor is találkozunk. Bár kétlem-ennél elmosolyodtam, aztán közbevágtam a mondandójának.
-Nézd, sietek. Még találkozunk. -intettem, és elmentem.Még szerencsém volt, hogy nem szólt utánam. Hazaérve apával ebédeltünk, megkérdezte merre jártam, és néztünk egy filmet anya hazaérkezéséig. Nem volt a napon nagy szám, de kiderült,hogy holnap apa is megy dolgozni, így reggel egyedül leszek. azt hiszem, nem lesz gond. Hiszen hónapokig nem volt 5-nél több vendégem.

1x2

Hűha,kemény! Ez nagyon durva. Anyámék honnan szereztek ennyi pénzt? Ezek voltak az első gondolataim, amikor megérkeztünk a ház elé. Egy kisebb palota előtt elgondolkodtam,hogy mennyire tiszta anyáék munkája. De az, Ők teljesen azok.
-Nos kicsim, megérkeztünk! Üdv újra itthon. -mosolyog anya,és megölel. Mielőtt leállította volna a motort, kettőt dudált, és apa már  meg is jelent.
-Szia Nicole! -ő is átkarol.-Hiányoztál. -mondja, és anya mellé pattan, hogy bevigye a cuccaimat. Miután felfogtam,hol fogok lakni, lassan elindultam a kertkapu felé. Ezek tuti felfogadtak valami kertészt... Minden tip-top virág, gyönyörű bokrok, néhány fa,kicsi kerítés. Na ja, de ez az ámulat is a bejáratig volt meg, utána beléptem a házba. Ezt elmondani nem lehet, meg sem próbálom. Egyszerűen gyönyörű ez a lakás.
-Jaj drágám, gyere, megmutatom a szobádat. -Az emeletre mentünk fel. Tény,nagyon szép,stílusos szoba volt(fehér-mályva),de nem az enyém. Nem, ez a stílus nem a mostani énem.
-Ez lesz ezentúl a szobád. Azt csinálsz vele,amit akarsz. Gondolom, azért lenne mit változtatni. -mosolygott,és a szobában hagyott,hogy jobban körül nézzek.  Igazából hamar megnéztem magamnak, és a lakás többi része meg a kert jobban érdekelt... Ezért meglógtam a szobámból, és megnéztem a ,,palotát". A fenti  folyosón-azaz az én emeletemen- hangulatos, kicsit darkosabb, fekete falilámpák voltak végig akasztva. Vörös faliszőnyegek voltak, fehér és fekete mintákkal. A padlón is szőnyeg volt, fekete vörös mintával. Nagyon jól nézett ki együtt, tetszett. A lenti folyosók azonban ennek ellentétjei voltak. Világosak voltak, fényesek, de ezek is passzoltak egymáshoz. Barackszínű falak voltak, lógó, fehér lámpákkal. Harmadik színként a lazac kombinált, és furcsa módon nagyon jól mutatott együtt. Körül néztem néhány szobában, de a kert jobban érdekelt, hogy mi van a környéken, ezért felfedezőútra indultam...
Miközben a kijáratot kerestem, ráakadtam egy másik ajtóra, ami teljesen máshogy állt. Furcsa volt, épp ezért benyitottam. Na jó, kicsit megirigyeltem anyáékat, aztán rájöttem, hogy 1. nincs miért, 2. már az enyém. Történetesen a hátsó ajtót találtam meg, ami egy kisebb-nagyobb erkélyhez, és a hozzátartozó kisházhoz vezetett. Az erkélyt nem nagyon lehetett meghatározni,hogy meddig van, mert azonnal mellette volt a kisház. Az erkélynek is volt teteje, ami üvegezve volt, de a ház vadszőlővel futtatott ,,ajtajai" sokkal jobban tetszettek. Az erkélyen négy nyugágy szerűség volt, körülötte rengeteg kisvirág: tetőről lógva, vagy éppen a földön cserepekben-de tény, hogy minden színes volt.
-Tetszik? -jött mögülem a hang. Bár fel sem tűnt,hogy percek óta az erkélyt bámulom, apa hangjára feleszméltem.
-Gyönyörű. -válaszoltam,és felé fordultam. -De hogy...? Hatalmas ez a ház. Sőt palota! És a kert... Minden...
-Jól megy a munka. -vonta meg a vállát mosolyogva. -Még nem is láttad a házat, igaz? Az egyik legjobb dolog itt. -itt ismét elmosolyodott.- Gyere megmutatom!-mondta, és a kezemnél fogva bevitt. A ház bentről sokkal nagyobbnak tűnt, mint aminek kintről. Egy kisebb medence volt benn.
Eresztettem apafelé egy mosolyt,bár többet vártam a rajongó hangja miatt. De nem csak a medence volt benn. Jobbra egy kicsi pult volt,néhány bárszék és két ajtó.
-Ott mi van? -böktem az ajtók felé.
-Tudtam,hogy megkérdezed.-nevetett fel. Teljesen egy hullám hosszon voltunk... Mint régen. -Elmondanám,de inkább nézd meg.
És ezzel bementünk a jobb ajtón. Egy kicsi terem volt, de nekem túl sokat mondott. Az egyik sarkánál el volt kerítve,ahova nem nagyon lehetett belátni. De a terem.... A falain tükrök... És rúdak. Te jó ég,tánc terem!!
-De gyönyörű... -néztem körül meghatódva. Hogy ez mennyire hiányzott! Pedig nem is tudtam róla...
-Reméltük,hogy még ugyanúgy szeretsz táncolni... Mint régen. Ezért csináltuk ezt neked.
-Köszönöm! -ugrottam a nyakába. Nevetve eltolt magától,hogy mondjon valamit még.
-Még annyit, hogy az a sarok... igazából azért van, mert nem tudtuk,hogy mihez van kedved... És oda tudsz pakolni dolgokat, ha úgy gondolod.
-Ez nagyon kedves. -öleltem meg mégegyszer. Visszamentünk az erkélyre, és beszélgetni kezdtünk.Csak úgy,random témákról, de nagyon jó volt.  Kezdtük bepótolni az elmaradott beszélgetéseket.

1x1

Ülök a szobában, és bámulom a tv-t. Igen, ez határozottan napi program Nem nagyon mozdulok ki a házból,sőt! Mivel társasházba lakom, a lakásból való kilépés a postáért, és a lépcsőház takarításáért szokott megtörténni. Ja, mázlimra megértő szomszédaim vannak. A felettem lévő egész nap ordítoznak. A mellettem lévő lakásban egy idős nénike van,perse félig süket, így hallgathatom minden este a műsorokat. Brazil szappanopera.Mmmm, a kedvencem, de komolyan! Zsír. Még jó,hogy legalsó szinten élek,mert amekkora szerencsém van,egy idegbeteg lakna alattam, és seprüvel kopogna fel. De nem. Így én szoktam a fentieknek. Ordításért cserébe minden egyes bosszúhadjárat megéri, persze már feljelentették őket többször is. Egyetlen ember normális ebben a lakásban. A másodikon lakó lány, még kedves is hozzám... Ő vásárol be nekem, amiért hálás vagyok. A pénzem eredetét inkább ne akartjátok tudni. Viszont a lányról inkább mesélek.A japán Konaku Shinobu nagyon kedves, azonban kicsit nehéz megérteni időnként. Már több, mint öt éve itt lakik. Először cserediákként jött ide, és nagyon megtetszett neki Amerika, így visszajött. Mivel Elég hosszú lenne mindig Shinobunak hívni(és elég furcsán ejtik ki a japánok), ezért csak Shinek hívom. Végülis logikus,nem? De gondolatmeneteimet sem sokáig folytathattam, mert csengettek. Senki más nem szokott, csak a házmester(havonta a pénzért),ritkán néhány szomszéd, és Shi. Kibattyogtam, persze Shi volt.

-Szia!- mosolyogtam, és meghajolva köszöntöttük egymást. Amikor először találkoztunk, nagyon örült, hogy tudtam. Igazából utánaolvastam egyszer, és ezt Shivel kamatoztattam.

-Tudtál hozni müzlit? -tudakoltam kíváncsian.

-Igen. -bólintott. Nagyon jól megvagyunk, mindig tanítgatjuk egymást valamiről. Ami nehéz volt, hogy Shi megtanulja az európai tagadásmódót.(a japán társalgásban igenlő tagadás van,ami az,,igen, nincs" megfelelője. -a szerk.) Nagyon aranyos lány, szeret tanulni.

-Bejössz?-kérdeztem ismét.

-Ha nem zavarlak. -Nagyon ügyesen tanulja a ragozást, de néha még bizonytalan.

-Nyugodtan. Úgyis tévét néztem.-Shi bejött. A kisebb szatyrot lerakta a kis konyhámban, a nagyobbat-ami az övé volt- a kanapéra. Kicsit nyugtalannak tűnt.

-Kérsz teát? -igazából én a japán teára voltam nagyon régóta kíváncsi, és Shi meg is tanított rá. Annyira, hogy rászoktam. Életmben mindig kávés voltam, úgyhogy jól jártam, hogy Shi befogadott barátnak.

-Igen! -biccentett.Egymással szemben ültünk le.Egy csomót beszélgettünk,de ugyanolyan zavart volt.

-Nicole! El kell mondanom...Anyukád megkeresett. -rágta a szája szélét.

-Ehh. Ne már. -bukott ki belőlem.

-Szeretné megújítani a kapcsolatotokat.

-Micsoda? -ámultam el.Anyáék megkerestek?? Fura.

-Új házban laknak. Szeretné,ha odaköltöznél. -mondta ki.

-Húha.Én... költözzek vissza a szüleimhez? -ráztam a fejem.

-Tud arról,hogy nem mozdulsz ki, és szeretnének segíteni.Mit mondasz?

-Hát... Én... Nem is tudom.

-Szerintem jót tenne neked.

-És te? Itt maradsz? -kérdeztem kissé szomorúan.

-Igen. De majd hívjuk egymást. Meg találkozunk. És írunk is!

-Hát jó.-mosolyodtam el szerényen.-Odaköltözöm.

-Akkor segítek összepakolni a dolgaid. És hívom a szüleid.