Hűha,kemény! Ez nagyon durva. Anyámék honnan szereztek ennyi pénzt? Ezek voltak az első gondolataim, amikor megérkeztünk a ház elé. Egy kisebb palota előtt elgondolkodtam,hogy mennyire tiszta anyáék munkája. De az, Ők teljesen azok.
-Nos kicsim, megérkeztünk! Üdv újra itthon. -mosolyog anya,és megölel. Mielőtt leállította volna a motort, kettőt dudált, és apa már meg is jelent.
-Szia Nicole! -ő is átkarol.-Hiányoztál. -mondja, és anya mellé pattan, hogy bevigye a cuccaimat. Miután felfogtam,hol fogok lakni, lassan elindultam a kertkapu felé. Ezek tuti felfogadtak valami kertészt... Minden tip-top virág, gyönyörű bokrok, néhány fa,kicsi kerítés. Na ja, de ez az ámulat is a bejáratig volt meg, utána beléptem a házba. Ezt elmondani nem lehet, meg sem próbálom. Egyszerűen gyönyörű ez a lakás.
-Jaj drágám, gyere, megmutatom a szobádat. -Az emeletre mentünk fel. Tény,nagyon szép,stílusos szoba volt(fehér-mályva),de nem az enyém. Nem, ez a stílus nem a mostani énem.
-Ez lesz ezentúl a szobád. Azt csinálsz vele,amit akarsz. Gondolom, azért lenne mit változtatni. -mosolygott,és a szobában hagyott,hogy jobban körül nézzek. Igazából hamar megnéztem magamnak, és a lakás többi része meg a kert jobban érdekelt... Ezért meglógtam a szobámból, és megnéztem a ,,palotát". A fenti folyosón-azaz az én emeletemen- hangulatos, kicsit darkosabb, fekete falilámpák voltak végig akasztva. Vörös faliszőnyegek voltak, fehér és fekete mintákkal. A padlón is szőnyeg volt, fekete vörös mintával. Nagyon jól nézett ki együtt, tetszett. A lenti folyosók azonban ennek ellentétjei voltak. Világosak voltak, fényesek, de ezek is passzoltak egymáshoz. Barackszínű falak voltak, lógó, fehér lámpákkal. Harmadik színként a lazac kombinált, és furcsa módon nagyon jól mutatott együtt. Körül néztem néhány szobában, de a kert jobban érdekelt, hogy mi van a környéken, ezért felfedezőútra indultam...
Miközben a kijáratot kerestem, ráakadtam egy másik ajtóra, ami teljesen máshogy állt. Furcsa volt, épp ezért benyitottam. Na jó, kicsit megirigyeltem anyáékat, aztán rájöttem, hogy 1. nincs miért, 2. már az enyém. Történetesen a hátsó ajtót találtam meg, ami egy kisebb-nagyobb erkélyhez, és a hozzátartozó kisházhoz vezetett. Az erkélyt nem nagyon lehetett meghatározni,hogy meddig van, mert azonnal mellette volt a kisház. Az erkélynek is volt teteje, ami üvegezve volt, de a ház vadszőlővel futtatott ,,ajtajai" sokkal jobban tetszettek. Az erkélyen négy nyugágy szerűség volt, körülötte rengeteg kisvirág: tetőről lógva, vagy éppen a földön cserepekben-de tény, hogy minden színes volt.
-Tetszik? -jött mögülem a hang. Bár fel sem tűnt,hogy percek óta az erkélyt bámulom, apa hangjára feleszméltem.
-Gyönyörű. -válaszoltam,és felé fordultam. -De hogy...? Hatalmas ez a ház. Sőt palota! És a kert... Minden...
-Jól megy a munka. -vonta meg a vállát mosolyogva. -Még nem is láttad a házat, igaz? Az egyik legjobb dolog itt. -itt ismét elmosolyodott.- Gyere megmutatom!-mondta, és a kezemnél fogva bevitt. A ház bentről sokkal nagyobbnak tűnt, mint aminek kintről. Egy kisebb medence volt benn.
Eresztettem apafelé egy mosolyt,bár többet vártam a rajongó hangja miatt. De nem csak a medence volt benn. Jobbra egy kicsi pult volt,néhány bárszék és két ajtó.
-Ott mi van? -böktem az ajtók felé.
-Tudtam,hogy megkérdezed.-nevetett fel. Teljesen egy hullám hosszon voltunk... Mint régen. -Elmondanám,de inkább nézd meg.
És ezzel bementünk a jobb ajtón. Egy kicsi terem volt, de nekem túl sokat mondott. Az egyik sarkánál el volt kerítve,ahova nem nagyon lehetett belátni. De a terem.... A falain tükrök... És rúdak. Te jó ég,tánc terem!!
-De gyönyörű... -néztem körül meghatódva. Hogy ez mennyire hiányzott! Pedig nem is tudtam róla...
-Reméltük,hogy még ugyanúgy szeretsz táncolni... Mint régen. Ezért csináltuk ezt neked.
-Köszönöm! -ugrottam a nyakába. Nevetve eltolt magától,hogy mondjon valamit még.
-Még annyit, hogy az a sarok... igazából azért van, mert nem tudtuk,hogy mihez van kedved... És oda tudsz pakolni dolgokat, ha úgy gondolod.
-Ez nagyon kedves. -öleltem meg mégegyszer. Visszamentünk az erkélyre, és beszélgetni kezdtünk.Csak úgy,random témákról, de nagyon jó volt. Kezdtük bepótolni az elmaradott beszélgetéseket.
-Nos kicsim, megérkeztünk! Üdv újra itthon. -mosolyog anya,és megölel. Mielőtt leállította volna a motort, kettőt dudált, és apa már meg is jelent.
-Szia Nicole! -ő is átkarol.-Hiányoztál. -mondja, és anya mellé pattan, hogy bevigye a cuccaimat. Miután felfogtam,hol fogok lakni, lassan elindultam a kertkapu felé. Ezek tuti felfogadtak valami kertészt... Minden tip-top virág, gyönyörű bokrok, néhány fa,kicsi kerítés. Na ja, de ez az ámulat is a bejáratig volt meg, utána beléptem a házba. Ezt elmondani nem lehet, meg sem próbálom. Egyszerűen gyönyörű ez a lakás.
-Jaj drágám, gyere, megmutatom a szobádat. -Az emeletre mentünk fel. Tény,nagyon szép,stílusos szoba volt(fehér-mályva),de nem az enyém. Nem, ez a stílus nem a mostani énem.
-Ez lesz ezentúl a szobád. Azt csinálsz vele,amit akarsz. Gondolom, azért lenne mit változtatni. -mosolygott,és a szobában hagyott,hogy jobban körül nézzek. Igazából hamar megnéztem magamnak, és a lakás többi része meg a kert jobban érdekelt... Ezért meglógtam a szobámból, és megnéztem a ,,palotát". A fenti folyosón-azaz az én emeletemen- hangulatos, kicsit darkosabb, fekete falilámpák voltak végig akasztva. Vörös faliszőnyegek voltak, fehér és fekete mintákkal. A padlón is szőnyeg volt, fekete vörös mintával. Nagyon jól nézett ki együtt, tetszett. A lenti folyosók azonban ennek ellentétjei voltak. Világosak voltak, fényesek, de ezek is passzoltak egymáshoz. Barackszínű falak voltak, lógó, fehér lámpákkal. Harmadik színként a lazac kombinált, és furcsa módon nagyon jól mutatott együtt. Körül néztem néhány szobában, de a kert jobban érdekelt, hogy mi van a környéken, ezért felfedezőútra indultam...
Miközben a kijáratot kerestem, ráakadtam egy másik ajtóra, ami teljesen máshogy állt. Furcsa volt, épp ezért benyitottam. Na jó, kicsit megirigyeltem anyáékat, aztán rájöttem, hogy 1. nincs miért, 2. már az enyém. Történetesen a hátsó ajtót találtam meg, ami egy kisebb-nagyobb erkélyhez, és a hozzátartozó kisházhoz vezetett. Az erkélyt nem nagyon lehetett meghatározni,hogy meddig van, mert azonnal mellette volt a kisház. Az erkélynek is volt teteje, ami üvegezve volt, de a ház vadszőlővel futtatott ,,ajtajai" sokkal jobban tetszettek. Az erkélyen négy nyugágy szerűség volt, körülötte rengeteg kisvirág: tetőről lógva, vagy éppen a földön cserepekben-de tény, hogy minden színes volt.
-Tetszik? -jött mögülem a hang. Bár fel sem tűnt,hogy percek óta az erkélyt bámulom, apa hangjára feleszméltem.
-Gyönyörű. -válaszoltam,és felé fordultam. -De hogy...? Hatalmas ez a ház. Sőt palota! És a kert... Minden...
-Jól megy a munka. -vonta meg a vállát mosolyogva. -Még nem is láttad a házat, igaz? Az egyik legjobb dolog itt. -itt ismét elmosolyodott.- Gyere megmutatom!-mondta, és a kezemnél fogva bevitt. A ház bentről sokkal nagyobbnak tűnt, mint aminek kintről. Egy kisebb medence volt benn.
Eresztettem apafelé egy mosolyt,bár többet vártam a rajongó hangja miatt. De nem csak a medence volt benn. Jobbra egy kicsi pult volt,néhány bárszék és két ajtó.
-Ott mi van? -böktem az ajtók felé.
-Tudtam,hogy megkérdezed.-nevetett fel. Teljesen egy hullám hosszon voltunk... Mint régen. -Elmondanám,de inkább nézd meg.
És ezzel bementünk a jobb ajtón. Egy kicsi terem volt, de nekem túl sokat mondott. Az egyik sarkánál el volt kerítve,ahova nem nagyon lehetett belátni. De a terem.... A falain tükrök... És rúdak. Te jó ég,tánc terem!!
-De gyönyörű... -néztem körül meghatódva. Hogy ez mennyire hiányzott! Pedig nem is tudtam róla...
-Reméltük,hogy még ugyanúgy szeretsz táncolni... Mint régen. Ezért csináltuk ezt neked.
-Köszönöm! -ugrottam a nyakába. Nevetve eltolt magától,hogy mondjon valamit még.
-Még annyit, hogy az a sarok... igazából azért van, mert nem tudtuk,hogy mihez van kedved... És oda tudsz pakolni dolgokat, ha úgy gondolod.
-Ez nagyon kedves. -öleltem meg mégegyszer. Visszamentünk az erkélyre, és beszélgetni kezdtünk.Csak úgy,random témákról, de nagyon jó volt. Kezdtük bepótolni az elmaradott beszélgetéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése